Két hónappal ezelőtt még magam sem gondoltam volna, hogy ilyen felelősségteljes szerepben találom magam: a Rétsági Férfikar vezetőjeként.
Amikor megkerestek a felkéréssel, egyszerre éreztem megtiszteltetést és azt, hogy valami fontosba csöppentem.
Sokat hezitáltam.
Nem mondtam rögtön igent — inkább elmentem egy próbára, hogy kiderüljön, tudunk-e együtt dolgozni. Ráadásul, bár annak idején karvezetés szakon végeztem, ezt a területet sosem folytattam igazán, így ehhez a feladathoz bizony ki kellett lépnem a komfortzónámból.
A próbaterembe belépve rögtön éreztem a közvetlenséget és az összetartást.
A férfikar egy amatőr, de annál lelkesebb csapat, különböző életútból érkező emberekkel — és épp ez a sokszínűség adja az erejét.
A próbák hangulatát energia, kíváncsiság, humor és egymásra figyelés jellemzi.
És amikor megszólalt az első darab, akkor éreztem igazán, hogy megérkeztünk.
Az online világban a valódi közösségek szerepe egyre inkább kopik. Ezért különösen inspiráló látni, milyen ereje van annak, amikor 10–15 ember együtt alkot valamit — egy közös célért, egymásra figyelve.
A férfikar jóval több, mint egy zenei formáció.
Ez egy hely, ahol számít, ha valaki hiányzik, számít, ha valaki fáradt, és ahol mindenki hozzátesz valamit ahhoz a hangzáshoz, amit a közönség majd hall.
Az adventi gyertyagyújtás volt az első közös fellépésünk.
A bensőséges készülődés, az ünnepi hangulat és a közös izgalom különlegessé tette ezt az estét.
Amikor megszólalt a kórus, végleg bebizonyosodott: egy csapat lettünk.
A közönség visszajelzései pedig megerősítették, hogy sikerült átadni azt, amit a próbák során együtt felépítettünk.
Számomra ez jóval több, mint kórusvezetés.
Ez:
A Rétsági Férfikar vezetése számomra egy fontos emlékeztető:
vannak még közösségek, ahol az emberek valóban számítanak egymásnak.
És amíg ilyen helyek léteznek, addig van mire építeni.
Köszönöm a férfikarnak a bizalmat és az első két hónap minden pillanatát.
Nagyon várom a folytatást.
Az adventi fellépés összefoglaló videóját itt tudod megnézni:
A múltkori bejegyzésemben az Elixir Showband-es időszakomról meséltem, ma szintén erről a korszakomról osztok meg pár gondolatot; pláne, hogy találtam egy újabb videót is a bejegyzéshez.
Gerendás Péter - Szép Júlia (részlet) - cover
Legutóbb a trombita kapcsán a Rezesbandáról volt szó, viszont most ugrok előre az időben kb. 15 évet és számomra egy igen meghatározó zenekarról mesélek.
Egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, miért és hogyan kezdtem el trombitálni, ahol egy fotót is mellékeltem a Rimóci Rezesbanda tagjaként. Most nem részletezem ezt a sztorit, inkább megmutatom, milyen szuper fellépőruhám volt.
