Két hónappal ezelőtt még magam sem gondoltam volna, hogy ilyen felelősségteljes szerepben találom magam: a Rétsági Férfikar vezetőjeként.
Amikor megkerestek a felkéréssel, egyszerre éreztem megtiszteltetést és azt, hogy valami fontosba csöppentem.
Sokat hezitáltam.
Nem mondtam rögtön igent — inkább elmentem egy próbára, hogy kiderüljön, tudunk-e együtt dolgozni. Ráadásul, bár annak idején karvezetés szakon végeztem, ezt a területet sosem folytattam igazán, így ehhez a feladathoz bizony ki kellett lépnem a komfortzónámból.
A próbaterembe belépve rögtön éreztem a közvetlenséget és az összetartást.
A férfikar egy amatőr, de annál lelkesebb csapat, különböző életútból érkező emberekkel — és épp ez a sokszínűség adja az erejét.
A próbák hangulatát energia, kíváncsiság, humor és egymásra figyelés jellemzi.
És amikor megszólalt az első darab, akkor éreztem igazán, hogy megérkeztünk.
Az online világban a valódi közösségek szerepe egyre inkább kopik. Ezért különösen inspiráló látni, milyen ereje van annak, amikor 10–15 ember együtt alkot valamit — egy közös célért, egymásra figyelve.
A férfikar jóval több, mint egy zenei formáció.
Ez egy hely, ahol számít, ha valaki hiányzik, számít, ha valaki fáradt, és ahol mindenki hozzátesz valamit ahhoz a hangzáshoz, amit a közönség majd hall.
Az adventi gyertyagyújtás volt az első közös fellépésünk.
A bensőséges készülődés, az ünnepi hangulat és a közös izgalom különlegessé tette ezt az estét.
Amikor megszólalt a kórus, végleg bebizonyosodott: egy csapat lettünk.
A közönség visszajelzései pedig megerősítették, hogy sikerült átadni azt, amit a próbák során együtt felépítettünk.
Számomra ez jóval több, mint kórusvezetés.
Ez:
A Rétsági Férfikar vezetése számomra egy fontos emlékeztető:
vannak még közösségek, ahol az emberek valóban számítanak egymásnak.
És amíg ilyen helyek léteznek, addig van mire építeni.
Köszönöm a férfikarnak a bizalmat és az első két hónap minden pillanatát.
Nagyon várom a folytatást.
Az adventi fellépés összefoglaló videóját itt tudod megnézni:
2012-ben rendezték meg Pilinyben a VIII. Váci Egyházmegyei Találkozót és felkérték Rácz Rolandot, hogy írja meg az esemény himnuszát. A kolléga pedig engem kért fel, hogy készítsem el a dal hangszerelését.
Ez a dal Zoránnak íródott és úgy tudom, az ő előadásában jelent meg elsőként, viszont én Gerendás Pétertől, a dal szerzőjétől hallottam először.
Korábban, már említettem a Glaucus formációt.
Vác mellett, a Naszály hegy lábánál, Kosdon van egy csodálatos hely, a RoBirtok Élményközpont.
